Betti és Gábor számára Hydra szigete a nagy szerelem! Jártak már ott többször, az idén is a szigeten foglalták szabadságuk első felét. A második felét pedig közelünkben töltötték, a Dorofui apartmanban, ahonnan nagyon szép kilátás nyílik a tengerre! Látogatásuk második felében kikapcsolódni szerettek volna, pihenni, amihez a választott szállás kivállóan megfelelt! Meglepetés volt, hogy Gábor Hydra szigetén kérte meg Bettina kezét, s mi lehettünk az elsők, akik megcsodálhattuk az eljegyzési gyűrűt! Ezuton is ismételten gratulálunk és kívánunk minden jót a jegyeseknek!

A fiatalokkal igyekeztünk olyan programot csinálni, amit nem láttak még (ez a visszatérő vendégek problémája :) ), ezért ellátogattunk Nafplióba és a palamidi erődbe. Nafplio nagyváros a maga 14.000 lakosával és egyben az egyik legősibb település a Pelopnesos-i félszigeten, hiszen már K.e. 1370-ben írásos emlék szól a város fontos kereskedelmi szerepéről! Természetesen ez a központi szerepe is okozta, hogy a történelem folyamán élénk tülekedés folyt a város birtoklásáért. Egymás kezébe adták a város kapujának kilincsét a bizánciak, keresztesek, velenceiek, törökök. 1821 és 1834 között az első görög köztársaság fővárosa! Ez a színes történénelem sokszinü lenyomatot hagyott a városképen. A tarka, szűk sétálóutcák az Adriára emlékeztetnek (akik ugyacsak a velenceiek fennhatósága alatt éltek). A mediterrán stílusú házakhoz hézagmentesen csatlakozik az egykori török fürdő élpülete. A város meredek hegyoldalra épült, a feljebb lévő házakhoz gyakran kacskaringós, meredek lépcsősor vezet. Az akadálymentesítés (mint Görögországban oly gyakran) nehezen figyelhető meg. A kereskedelmi óvárosban sűrűn egymás mellett kínálják portékaikat a különböző árusok. Divatosáruda, cipőbolt, fagylaltozó, ajándékbolt, taverna, ékszerész, sportruházat és számtalan más üzlet várja betévedő látogatóit.   

Természetesen nem hagytuk ki a lépcsőzést sem, így felmentünk a Palamidi erődbe vezető 1200 lépcsőn a hegy tetejére. Bár mindössze 216 méteres magasságban van a vár, fentről pazar kilátás nyílik az alanta elterülő Argoliszi öbölre!

Ismét véget ért a szabadság.Betti és Gábor kompra szálltak. ​​​​

 Bizonyára telefonunk akkumulátora nehezet evett, mert egyik nap szépen felpuffadt :D Precízen összeillesztett peremvonala szétnyílt, nem akartak illeszkedni egymáshoz. A szakirodalomban utánaolvasva gyorsan rájöttünk, hogy ez az un. "felrobbant akkumulátor" esete! Mivel ez nem volt egy olcsó telefon, ezért körbenéztünk guugli barátunk segítségével, hogy hol lehet a problémát orvosolni? A legközelebbi lehetőség Korinthosban mutatkozott, ahol azt igérték, hogy rögtön megjavítják. Előzetesen írásban letárgyaltuk a részleteket és elmentünk Korinthosba. A szervízt gyorsan megtaláltuk, ahol közölték, hogy két óra múlva mehetünk a javított készülékért. Addig egy városnéző túrát terveztünk, mivel korábban erre nem adódott lehetőség. A hajókikötő mellett egy hatalmas tér terül el, ahonnan nyílik a forgalmas "üzleti negyed", ahol sok bolt, üzlet és kávézó-étterem várja vendégeit. Bebarangoltuk az egymásba torkolló utcákat, bámészkodtunk (az egyébként üres) kikötőben, majd visszatértünk a telefonos boltba, ahol valóban várt minket a telefon egy uj akksival.

Hajónkon két vitorla van, a fővitorla az árbócba tekerve, az orrvitorla a sodronyra tekerve. Az idő és a napsütés megtette a hatását a fővitorla árbócból kilógó sarkát "megette" az UV sugárzás, anyaga törékeny, pergamenszerűen szakadó lett. A vitorlát kitekerve az árbócban lévő része egészségesnek tűnt, így a javítás mellett döntöttünk. A régi orrvitorla varratait "átüttettük", azaz megerősítik a varratokat, és ennek mintájára készíttettünk egy új vitorlát. Mindkét vitorlára napsárga UV-védelmet tettettünk, így betekert állapotukban kevésbé eszi őket a napsugárzás. Reméljük jó szolgálatot tesznek majd.

Egyik nap Bruni és Jürgen társaságában vacsorázni mentünk a helyi tavernák egyikébe. Hazafelé tartva azt vették észre, hogy a csónak, amivel a hajóról a partra jöttek nem ott van, ahol hagyták és a külmotor félig lógva csüngött a dingi fenekén. Először arra gondoltunk, hogy talán lopási kísérlet történt, bár errefelé ez lenne az évtized bűnténye, de aztán inkább az vált bizonyossá, hogy a horgony leoldódott a kötélről, a dingi felült a sekély parton a kövekre, az leverte a motort a fartűkörről, majd valaki látván a helyzetet, átkötötte a csónakot egy biztosabb helyre. Így végül minden jóra fordult, csak a kis összecsukható horgonyt nyelték el a hullámok és az iszap. Másnap ők elhajóztak, én pedig naponta lejártam a kikötőbe a vizet fürkészni, de az többnyire átláthatatlan volt. Aztán a 4., 5. napon hirtelen megváltozott az áramlás, vagy a napsugarak estek masként a vízre, de láthatóvá vált  tengerfenék. Nosza búvárszemüveggel csobbantam és egy perc múlva hoztam fel az elkóborolt horgonyt. Mikor Bruni és Jürgen visszatért, egy palckba csomagolva "ajándékoztuk" nekik az elveszett horgonyt! Nagy volt az öröm, mert minden hajósnak van tartaléka mindenből, de senki nem szereti elveszíteni a felszerelését. Ennek örömére rendezünk egy horgonymentő grillezést :D

Jelenleg a két nagyméretű hátsó tárolódobozon dolgozunk. Elméletileg nincs sok tennivaló két azonos láda elkészítésével, de teljesen más a helyzet, ha azt csak létráról lehet elérni és minden fala szabálytalan. A dobozok teste hamar elkészült, hiszen a motortér melletti üres teret egyszerűen belamináltuk. Persze ez így egyszerűen hangzik, de rengeteg csiszolás, üvegpaplanozás, csiszolás, epoxyzás, csiszolás, glettelés, csiszolás volt benne. Kívűl-belül vízzáró paplanréteget lamináltunk fel, amit aztán "sztoccó"-val gletteltünk. Erre épültek fel a vízzáró élek és peremek, majd ennek tetejére a fedelek, szintén laminálva, csiszolva, glettelve csiszolva és újra csiszolva... Miután a dobozok elkészültek, így a hátsó platform alatti gerendázatot csináljuk. Ez fogja tartani a hátsó fedélzet bambuszpalló borítását. Persze ez is rengeteg milimétermunka, csiszolás, illesztés, mérés, ujabb csiszolás, kis fűrészelés, csiszolás, és így tovább, míg az alátámasztás a kívánt pozicióba nem ér... Nem a kapkodós munkák egyike...

Forgalmasnak mondható időszak áll mögöttünk. Látogatóink voltak, ami elég ritka jeleség errefelé...

német nyugdijas házaspár, nyaranta hajóznak Mimi nevű vitorlásukkal. Nagyon aranyos pár, többször találkoztunk, vacsoráztunk vagy éppen a fedélzetről bámultuk a lenyugvó napot a tenger felett.

Tibor ifjúkori barátja, csodálatra méltó agilitással és energiával! Hatalmas BMW motorkerékpárjával 2 napra leugrott meglátogatni Tibort és Katalint Budapestről, no és persze mi is üdvözöltük őt nálunk! Hihetetlen vitalitás és energikusság szorult Ervinbe, kívánjuk hogy ez a mozgékonységa még nagyon sokáig tartson!

Roland német nyugdijas, korábban feleségével Gerlindével járt ide hajózni, jelenleg párja betegsége miatt csak egyedül jön. Most is itt volt két hetet, hogy a hajót télire felkészítse, de nem ment ki a vízre.

Dieter barátunk már családtagnak számit. Felesége egészségi állapota nem teszi lehetővé, hogy párban jöjjenek hajózni, így Dieter egyedül szeli a hullámokat a szigetvilágban. 

Harmadik unokánk is közeleg, a fiatalok lelkesen tanulják a papa-mama szerepeket (és felszereléseket!) Ha minden jól megy, a karácsonyt már együtt ünnepeljük a legfiatalabb jövevénykével.

Egy délután úgy adódott, hogy szerettünk volna kimozdulni a megszokott szerepkörből, ezért a közeli Ermione-ba mentünk "andalogni" :D A városka feletti dombon található egy egykoron bizonyára szép vendéglő romjai, ellenben a szép panorámakilátást sem az idő vasfoga, sem a vandálok keze nyoma nem tudta tönkretenni. Ezért a kilátásért érdemes felmenni ide!

A tenger víztömege mindig más fénytónusban adja vissza a nappal színeit. Ezekből a pillanatokból ritkán sikerül elcsípni egy-két villanást, de a következő képeken szeretnénk megpróbálni érzékeltetni azt a gyönyörű hatást. Természetes, hogy az eredeti érzést semmilyen nagyfelbontású kép nem képes visszaadni.

Az egyszerősített háztartás és életvitel mellett természetesen ne várjatok 12 személyes herendibe tálalt előételt, főfogást és desszertet, mert erre egészen egyszerűen sem igényünk, sem időnk-energiánk nem lenne. (Ja és a herendi készlet is hiányzik hozzá!) Igyekszünk a legrövidebb idő alatt a lehető legkevesebb mosatlan segítségével előállítható, de finom és laktató ételeket készíteni. Az étlapon mindig szerepel a nyers zöldség, gyakran grillezett sajt és ritkábban hús. A képek csak étvágygerjesztés céljából készültek, no meg, hogy lássátok, hogy nem csak a tavernában tengetjük napjainkat :D

Nóra unokánk épp csak eszmél, máris óriási változással találta szembe magát, uj családtaggal bővült a megszokott trió, megérkezett a kistestvér Áron! Gyorsan kiderült, hogy Áron nem annyira jó játszótárs, hintázni sem tud és még az építőkocka sem igazán érdekli. Egész nap csak alszik, bambul vagy szopizik. Igazán uncsi egy tesó ez kérem. :D

Még mindig vannak igen meleg napok, egy ilyen délután mentünk el egy olyan partszakaszra, ahol korábban nem jártunk. Igazán nem kellett szorongani, mert a teljes strand a miénk volt, millió gyönyörű kerek kövével, fantasztikusan tiszta, átlátszó vizével és melegen símogató szellővel! Visszajövünk!